A J-pop a japán popzene rövidítése, valamint egy tágabb értelemben vett zenei stílus, amely az 1990-es években vált meghatározóvá Japán könnyűzenei életében. A kifejezést a japán popzenészekre használják, és az ország médiája honosította meg, hogy megkülönböztessék a hazai zenészeket a külföldiektől. Napjainkban a japán zeneipar a második legnagyobb a világon, az Egyesült Államok után.Anno a tokiói J-Wawe (FM 81,3) egyik DJ-je használta a meghatározást, ami aztán hamar közkedvelt lett a zenerajongók körében a japán popzene megkülönböztetésére. Jellegzetesen eltér ugyanis az ilyen stílusú muzsika bármi mástól amit a szigetországon kívül hallhatunk.

A J-rock a J-pophoz hasonló meghatározás, de azzal ellentétben nem Japánból ered. Külföldi rajongók találták ki, hogy a felkelő nap hazájából érkező rockzenét megkülönböztessék a máshonnan származtathatóktól.A Visual kei Japánban már két évtizede jelen van, de csak most kezdi igazán felkelteni az emberek érdeklődését.A "kei" stílust jelent, az angol "visual" szó pedig a külsőre utal, ami igen csak nagy szerepet játszik ebben a műfajban.A heavy metal és a glamrock japán megfelelőjeként indult, később felvett sok jellegzetes japán hatást.Legendának számít ebben a műfajban az  X Japan banda, mely mára már sajnos feloszlott, és vezetője tragikus körülmények között elhalálozott.A legtöbb együttes kis klubokban kezdte, és gyors ugrásokkal később a hatalmas stadionokban tündökölhetett.Egyre nagyobb szerepet kaptak a goth- és dark-rock  és a metalból átvett elemek.Néhol pörgős, zúzós, máshol lágyabb, dallamosabb a hangzás.Hamararosan tucatjával alakultak a feltűnő öltözködésű kei-bandák, és kialakult az underground színtér magazinokkal és szokásokkal.Mára már felbukkant néhány alműfaj is, mint az eroguro és az oshare-kei.Egymást követik az európai turnék, és a CD-k Japánon kívül is kaphatok már.